Pompeii gyorsétterem: mit ettek a rómaiak, ha streetfood-ra vágytak?
A megkövült hamuba ágyazódott város felfedezése is véletlen volt, és az értékesebbnél értékesebb, tökéletesen fennmaradt leletek mellett a hely azóta is ontja magából a meglepetéseket. A legújabb egy gyorsétterem, amiből kiderül, hogy a nassolás az ókorban is olyan fontos volt, mint ma.
A Nápolytól nem messze található, 13 ezer fős lakosságú ókori várost 79-ben temette be a kitörő Vezúv hamuja. Olaszország egyik legnépszerűbb látványossága lett 18. századi felfedezése óta. Nem csoda, hogy a világörökség része.
Ókori gyorsétterem
A régészek először egy pultot találtak, és az abba beépített edényekben sertés, kacsa és halcsontokra, valamint csiga maradványokra bukkantak. Az eladók a pultban található lyukakba helyezték a kerámia edényeket és így árulták a különböző ételeket.
Találtak még borosflaskákat, amforákat, üvegeket, réz ivótálakat és olyan edényeket, amiket ragukhoz és levesekhez használhattak. Ebből és korabeli irodalmi művekből következtetnek az ottlakók étkezési szokásaira.
„Tudjuk, hogy a disznóhúst különösen nagyra becsülték. Frissen elkészítve vagy füstölés és sózás útján tartósítva is fogyasztották. A halfogyasztás is elterjedt volt. Bár a kutatás jelenlegi pontján még nem tudjuk, mit szolgáltak fel pontosan az étteremben, a tárolókon végzett munka hamarosan kellemes meglepetésekkel szolgálhat" – mesélte a park egyik archeológusa.
Még mindig szép
A pultot gyönyörű, állatokat ábrázoló freskókkal (szerencsére nem ilyenekkel) díszítették, amelyek kivételesen jó állapotban konzerválódtak, hála a mindössze 19 órán át tartó erőteljes vulkánkitörésnek, ami az egész várost betemette. Egyszerre pusztította el és őrizte meg.
Először a levegőt elárasztó hamu lepett be mindent, utána pedig a kifolyó láva zárta le az egészet védőburokként. Így a fény, levegő és pára teljes hiánya jelentős mértékben hozzájárult nemcsak a házak és a bútorok, hanem a dekorációs elemek tökéletes fennmaradásához is.