Hogyan változott az oktatás az elmúlt év során? - Brassói Sándor válaszol!

Mi a véleménye az idei érettségiről?

A legfrissebb bejelentések értelmében a középiskolások május 10-én mehetnek vissza az iskolákba, ami így a most érettségizőket közvetlenül már nem érinti. Úgy gondolom, ez a lehető legjobb és legésszerűbb döntés, hiszen több kockázatot jelentett volna egészségügyi és vizsgaszervezési szempontból is, ha a végzős évfolyamnak két hétre vissza kellett volna állnia a jelenléti oktatásra április közepétől. Az érettségi vizsgák biztonságos szervezésének érdekében az Oktatási Hivatal már korábban közzétette az egészségügyi hatóságok által javasoltan alkalmazandó biztonsági intézkedéseket, amelyek értelmében például egy teremben egyszerre maximum 10 fő tartózkodhat. Ez nem fog szervezési problémát és teremhiányt okozni, hiszen az érettségi vizsgák első hetében, amikor a főbb vizsgatárgyak érettségi vizsgáit írják a tanulók, nem lesznek még bent a középiskolákban az alacsonyabb évfolyamra járók, és így az intézmények szinte teljes térbeli kapacitása rendelkezésre áll a vizsgákhoz.
A szóbeli vizsgák hiánya tavaly nem okozott lényegesebb különbségeket a korábbi évek vizsgaeredményeihez képest, hiszen az elemzések azt mutatják: korrekt, az előző évek teljesítményeivel jól összemérhető eredményeket hoztak 2020 május-júniusában a vizsgázók. De az is igaz, ők csupán szűk két hónapot töltöttek a tantermen kívüli, digitális oktatásban.

Az elmúlt egy év mit jelentett az oktatási rendszer és az oktatásban szereplők számára?

A világ oktatási szakemberei hosszú évek óta dolgoznak a digitális eszközök használatának intenzívebb kiterjesztésén az oktatásban, de ilyen mértékű digitalizálás, mint ami most elindult, sehol sem volt korábban tömegesen jellemző. A járvány váratlanul jött, kényszerbe hozta az országok oktatási rendszereit, a legtöbb korábbi oktatásszervezési szabályt felülírta, radikális változtatásokat igényelt.Magyarországon a pedagógus-továbbképzések szakmai tartalmában már 2008-tól egyre hangsúlyosabb szerepet kap a digitális kompetenciák fejlesztése, hiszen fel kellett készíteni a pedagógusokat arra, hogy alfa generációs gyermekeket oktassanak, akik erősen internetfüggők. Ez a folyamat azonban sajnos nem tudta előzetesen kellőképp felvértezni a pedagógustársadalom teljes körét a mostani pandémia oktatásra gyakorolt hatásaira. A tantermen kívüli, digitális munkarend bevezetése egy világméretű krízishelyzetben történt, így a tavaly előírt munkarend természeténél fogva főleg az alsó tagozaton nem lehetett ugyanolyan eredményes, mint a már több száz éve megszokott jelenléti oktatás. Más lett a módszer, a helyszín, az infrastruktúra, a kontextus és a kapcsolattartási forma, ami nagy önfegyelmet, odafigyelést igényelt a diákok és a tanárok részéről, nem beszélve arról, hogy könnyebben el lehet fáradni a monitortól és a virtuálitásból következő monotonitástól, sőt akár a közösségből való kizáródástól is. Ez a helyzet mindenkinek kihívást jelentett, de persze lehetőséget is egyben. A középiskolások ugyanakkor jóval önállóbbak a tanulásban, így náluk a digitális oktatás is hatékonyabb tud lenni, különösen a személyes, kiscsoportos konzultációkkal megtámogatva.

Milyen nehézségeket kellett megoldaniuk a gyerekeknek és a tanároknak az oktatásszervezésben?

A digitális munkarend kezdetétől próbáltuk a pedagógusokat, az intézményeket felkészíteni arra, hogy a weben található tartalmakat hatékonyabban használják fel a munkájukban. Az oktatási kormányzat rengeteg szaktudást, jó gyakorlatot összegyűjtött, amiket közzé is tettünk az Oktatási Hivatal oldalán. Tavaly a nevelőtestületeknek gyorsan kellett reagálniuk a helyzetre, átgondolni, hogyan tudják elérni a gyermekeket, a szülőket, milyen platformokat és protokollt használjanak, hogyan tartsanak online foglalkozásokat. Vannak iskolák, óvodák, ahol ez példaértékű koordinációban működött már az elejétől kezdve, de arra is volt példa, hogy a tanárok különböző platformokon (Skype, Teams, Zoom, Google Classroom, stb.) oktattak egy adott iskolán belül, ami a gyermekek szülei számára óriási terhet, megoldhatatlan helyzeteket jelentett. Mindez érthető, ugyanis minden tanár azt használta, amit épp tudott, hiszen akkor mindenkit sokkhatásként ért az azonnali váltás kényszere.

Egyes esetekben, a diákoknak nem voltak digitális eszközeik vagy megfelelő internetkapcsolatuk, ezért a tanárok, tankerületek és az állam több eszközt is kiosztott azoknak, akik segítségre szorultak. Számos családnak nem volt lehetősége arra, hogy a meglévő otthoni számítógép mellé - azért, hogy a gyerek tanulni tudjon - vegyenek egy második vagy harmadik eszközt, ilyenkor jól jött, hogy az elmúlt évek beszerzései miatt az iskolák nagy számban tudtak eszközöket biztosítani számukra. Így a legtöbb esetben sikerült megoldást találni, néhány kivételes esetben akár úgy, hogy a tanárok postán küldték a gyermekeknek a papíralapú házi feladatokat, vagy e-mailben csatolták. A 2020 tavaszi sokkhatás után sok iskola elkezdett komolyabban, hosszabb távra tervezni, és elkezdték megszervezni az egységes digitális oktatást. Természetesen a pedagógusoknak is megterhelő mindez, azonnal, „éles körülmények közt" kellett alkalmazniuk olyan digitális platformokat, amelyeket talán soha nem használtak előtte. Minden elismerésem azoké a pedagógusoké, akik ilyen nehéz helyzetben fáradságot nem kímélve mindezeket megtanulták, alkalmazták, és megtanították ezen eszközök használatát a gyerekeknek, illetve sokszor a szülőknek is. Az elmúlt egy év a magyar oktatásban kiemelkedően sikeres innovációt hozott, és óriási energiákat mozgósított. Egy hatalmas, közös tanulási időszak volt. Nem hinném, hogy volt ilyen korábban.

Ugyanakkor a diákok és szüleik szempontjából is kritikus időszakot élünk: pszichológusok hangoztatják, hogy ez a generáció lesz a „covid-generáció", akik közül sokaknál akár egy éven keresztül is kimaradtak a szocializációs lehetőségek, akadozott az iskolai társas kapcsolatok kialakítása, vagy a kortárs hatások megfelelő kezelésének elsajátítása, azaz kiszakadtak a korábbi években megszokott szocializációs közegükből, helyzetekből. Az új virtuális módszerekkel támogatott találkozások nem pótolhatták a korábban megszokott interperszonális kapcsolatokból táplálkozó személyiségfejlődést. Az óvodás, kisiskolás gyermekeknek ráadásul még nincs is kellő tapasztalata a tanulási folyamatokról, az új digitális környezetbe való beilleszkedésről és az új tananyagok, tanulnivalók elsajátításáról. Honnét is lenne? Most tanulnak írni, olvasni. A magyar oktatási rendszerben a kisiskolásoknak kidolgozott pedagógiai módszerek jelenléti formában nagyon jól működtek, hiszen a nemzetközi mérések alapján a magyar gyerekek nagyjából 10 éves korukban az olvasás- és íráskészséget mérő feladatokban rendszerint az élmezőnyben teljesítenek.
A most érettségizőknek már könnyebb dolguk volt a digitális munkarendben, hiszen ők már 10-11 év oktatás alatt megtanulhatták, hogyan kell tanulni, és fel tudják mérni a vizsgák követelményeit és következményeit. De persze ebben a korosztályban is nyomokat hagy a járvány és a kényszerű oktatási megoldások.

Hogyan tudott segítséget nyújtani az Oktatási Hivatal a távoktatásban?

Az Oktatási Hivatal a weboldalán tette közzé azokat az ajánlásokat a személyes találkozás nélküli oktatásra, amelyek között van tanulásszervezési, oktatási eszközökre vonatkozó és adatvédelmi ajánlás is. Részletesen összefoglaltuk a tanulást támogató portálokat az egyes tantárgyakhoz, évfolyamokhoz igazodva, olyan felületeket kínáltunk, amik már tanárok által kipróbált és jól használható tartalmakat nyújtottak. Ezek a támogató anyagok sokat segítettek a tanároknak országszerte, az oldal látogatottsága, ahonnan az online anyagokat letölthetik, többször meghaladta a százezret, és a dinamikán jól látszik, hogy a hétről-hétre való készülésben valódi segítség volt.
Az Oktatási Hivatalnak több internetes portálja is van, mint például az oktatas.hu vagy a sulinet.hu, melyeken a digitális oktatás alatt többszörösére nőtt a látogatás. Ezeken az oldalakon tanulást segítő anyagokat, filmeket, animációkat, tematikus tananyagtárakat lehet elérni. A Nemzeti Köznevelési Portálon pedig tankönyvek, okostankönyvek vannak feltöltve minden évfolyam számára, melyekben térképek, animációk és más digitális segédeszközök is találhatóak. Hatalmas a látogatottságunk minden korosztályból (tanulók, szülők, pedagógusok), mivel könnyen hozzáférnek a tananyagokhoz, a tankönyvekhez.

Hosszú távon mennyi fog megmaradni a digitális oktatásból?

Állítható, majd' mindenki belefáradt a személyes találkozások nélküli, virtuális, digitális oktatásba, hiszen nehéz az élő, közvetlen személyes kapcsolatokat mellőzve, közösség nélkül oktatni és tanulni is. Egy jól működő, személyes jelenlétre épülő órán mindenki a tananyagra, az új tudásra koncentrál, kooperál egymással a jobb megértés érdekében, a digitális alapon szervezett tanórákon viszont sokszor hiányzik a személyes kontaktus, például kikapcsolják a kamerát a tanulók. Vagy a lehalkított hallgatóság előtt beszél a tanár, miközben ki tudja, mi történik a másik oldalon, a tanulók oldalán. Van, aki tanul, figyel és halad, van, aki lemarad. Szerintem a tanároknak és a diákoknak egyaránt az a legfőbb érdeke, hogy visszatérjen a jelenléti oktatás. A digitális oktatásnak optimális esetben egy segítő, támogató, mindenképp rendkívül fontos és szükséges eszközként, módszerként kell jelentkeznie.

Az, hogy mennyire lesz domináns ezentúl a digitális eszközök használata a közoktatásban, attól függ, hogy a tanárok és a gyerekek mennyire vannak ezekkel az eszközökkel ellátva, mennyire tanulják meg ezeket hatékonyan használni a mindennapokban. A digitáliseszköz-használatban mindenképpen fejlődni kell, és nincs értelme olyan területeken erőltetni, amelyeken jelenleg nincsenek meg hozzá a megfelelő eszközök, tudások. Viszont, ha a tanulók hatékonyan használhatják majd a digitális eszközeiket egy kontaktórán, sokkal jobban megtanulják azok helyes használatát és a tananyagot is.