Töri érettségi gyorstalpaló: Róma megalakulása és a pun háborúk

Rögös út vezetett ahhoz, hogy a Római Birodalom a világtörténelem legendás szereplőjévé váljon. Első komolyabb nehézségeit a pun háborúknak és Hannibálnak köszönhette. No nem a kannibálnak, hanem a harci elefántosnak. És nem, a történet során senki nem sózott be semmit.

Divide et impera!

Mikor a magányos nőstényfarkas magához vett két árva kisgyereket, nem gondolta volna, hogy ezzel a történelem leghatalmasabb birodalmát teremti meg. Legenda ide vagy oda, Rómát i.e. 753-ban Romulus és Remus alapította a Tiberis dombokon. Az első király Romulus lett, akit még másik 5 követett. A mindenkori királyt a senatus látta el tanácsokkal, tagjai a patríciusok osztályából kerültek ki. A gazdag, földbirtokos patríciusok alkották a vezető társadalmi réteget. Velük szemben álltak a kevésbé szerencsés plebejusok. Ők adták Róma földműveseit, kézműveseit, és kereskedőit, holott nem is tekintették őket a nép részének, polgárjoggal sem rendelkeztek. Kettő közé ékelődött be egy sajátos kis csoport, a cliensek. Többre tartották őket a plebejusoknál, de teljesen a patríciusoktól függtek. Így tengették mindennapjaikat, egészen addig, míg a meggyengült király nem kezdte el szúrni a patríciusok szemét. Tarquinius Superbust i.e. 510-ben elűzték, a királyságot felváltotta választott magistratusok által irányított arisztokratikus köztársaság. Munkájukért nem járt fizetés, ezért csak a vagyonos patríciusok indultak a tisztségért. A korrupció kiküszöbölésére kettőzték a hivatalokat, és egy éves mandátumokat szabtak. Az állam élén két consul állt. Békében a főhatalmat, háborúban a hadsereget tartották kezükben. A senatus létszámát 100, majd 300 főre emelték. Még a háborús idők teljhatalommal bíró diktátorait is demokratikusan választották. A korábban megmaradásért küzdő Róma megerősödött, védekezésből támadásba ment át. A háborúkban nehézgyalogosként tevékenykedő plebejusok kezdték felismerni jelentőségüket. Vérüket adták egy olyan birodalomért, amelyik semmibe vette őket. Teketóriázás nélkül a tettek mezejére léptek, i.e. 494-ben kivonultak a Róma melletti Szent-hegyre. A senatusnak dönteni kellett. A visszahívott plebejusoknak vétójogos néptribunus tisztséget hoztak létre, és engedélyezték a népgyűlésüket. Az egyenlőségért folyó harc csúcspontjának a XII táblás törvény megalkotása számított, ami eltörölte a társadalmi csoportok közötti különbséget. Igazából nem eltörölte, hanem új alapra, a vagyonra helyezte. A belső ellentétek mérséklése után végre visszatérhettek a hódításhoz. Eljött az „Oszd meg és uralkodj!" korszaka.

Forrás: AFP

Két dudás egy csárdában

Ismerjük a mondást: "Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!" Róma kíváncsi volt, vajon meddig ér az övé? I.e. 272-re egyeduralkodóvá vált Itáliában, terjeszkedésének köszönhetően egyre közelebb került a szomszédos nagyhatalmakhoz. Szicília egyik részét ők, a másikat a punok népesítették be. A punok - főníciaiak - a Földközi-tenger dél-nyugati felén éltek. Birodalmuk fővárosa Karthágó, a kor tengeri kereskedelmének kapcsolatokban gazdag bázisa volt. Flottáját és zsoldos hadseregét okkal féltette a térség. Az indulatok késélen táncoltak, végül i.e. 264-ben kirobbant az első pun háború, majd még ebben az évben a rómaiak elfoglalták Messanat. Az előrenyomulás azonban megrekedt, a punok a tengeren, a rómaiak a szárazföldön élveztek előnyt. A patthelyzetet az új római találmány, a csapóhíd törte meg. A szerkezet viszonylag egyszerűen működött. Amikor a hajók egymás mellé értek, a rómaiak átvetették a csapóhidat, a katonák átfutottak rajta, a pun zsoldoshadsereg közelharcara kényszerült. Győzelem győzelmet követett. A sikertől megittasodva i.e. 255-ben partra szálltak Észak-Afrikában. Magabiztosságuk eredményeként totális vereséget szenvedtek, a harcok újra Szicíliára korlátozódtak. A döntő győzelmet csak egy évtizeddel rá, i.e. 241-ben sikerült kivívni a sziget nyugati partjainál. Róma több százezer embert vesztett, de megszerezte első provinciáját. Szicília fennhatósága alá került, római hivatalnokok igazgatták, és kötelező adót fizetett a Birodalomnak. Karthágóban a vereség hatására fellázadtak a zsoldosok, aminek köszönhetően Szardínia és Korzika is római kézre került. Ha mindez nem lett volna elég, a római hadisarc teljesen kiszipolyozta a pun kincstárat.

Forrás: AFP

Hannibal ante portas!

Az első háború emlékei szították a punok Róma iránti gyűlöletét. Pár évvel a vereség után megkezdték nagyhatalmi státuszuk visszaállítását Hispánia elfoglalásával. Új vezetőjük, Hannibal Barkas a római-gall konfliktust kihasználva szánta el magát a második pun hadjáratra. Abban reménykedett, hogy példájára a gallok fegyvert fognak, a meglepetésszerű támadása megrengeti Rómát és támogatóit, így pedig ki tudja alakítani a maga Róma-ellenes szövetségét. I.e. 218-ban 50 000 gyalogossal, 9 000 lovassal és 37 páncélozott harci elefánttal megkezdte az átkelést az Alpokon. Valószínűleg elfelejtették azt az örökérvényű gyerekkori tanítást, miszerint "mindig rétegesen kell öltözni!" A katonák hevesen izzó szívét kioltotta az Alpok farkasordító fagya. Az út végére 20 000 gyalogos, 6 000 lovas és egy magányos elefánt maradt talpon. Gallokkal szembeni reményei sem váltak be, óckodtak Róma ellen vonulni. Erős ráhatás - és masszív mennyiségű zsold - kellett a gallok mozgosításához, de Hannibal 50 000 fegyveressel lett gazdagabb. A viszontagságok ellenére a meglepetés ereje nem hagyta el a punok oldalát. A Ticinus és Trebia folyónál szétverte a consuli csapatokat, Észak-Itália a lábai előtt hevert. Hasonlóan válságos időszakra találták ki a dictator tisztségét, rögtön meg is választották Quintus Fabius Maximust. A dictator nem bocsátkozott nyílt ütközetbe, rajtaütésekkel kívánta gyengíteni a punokat. A véget csak halogatni lehet, elkerülni nem. I.e. 216-ban Cannaenál a történelem legvéresebb csatájában feszült egymásnak 87 000 római és 54 000 pun-gall. Hannibal félholdba rendezte seregét, a nehézgyalogos főerőket a szárnyakra pozícionálta. A rómaiak bedőltek a cselnek, a punok körbezárták és totálisan megsemmisítették őket. A pun hadvezér békejobbot nyújtott, a rómaiak elutasították. Róma bukását látva Makedónia is beszállt a buliba, természetesen pun oldalon. A rómaiak nem adták fel, besorozták a 17 év felettieket és a parasztokat, elfoglalták Capuat. Hannibal eközben Róma ellen vonult, de letett a város ostromáról. A Birodalom új reménysugara, a fiatal Cornelius Scipio elvágta a pun utánpótlást, és csapataival partra szállt Afrikában. A karthágói tanács megrémült, azonnal hazarendelték Hannibalt a város védelmére. Az i.e. 202-es zamai csatában Scipio Hannibal ellen fordította cannaei taktikáját. A rómaiak akkora győzelmet könyvelhettek el, hogy i.e. 201-ben békére tudták kényszeríteni a punokat. Karthágó szarvait örökre letörték: környező birtokain kívül minden földjét elvesztette, hadat csak római engedéllyel, Afrikán belül viselhetett. Csapatai át kellett adnia, valamint az előzőnél is nagyobb hadisarcot fizetett.

Forrás: AFP

Harmadik hullám

Szerencsétlen Karthágó igyekezett helyreállítani gazdaságát, amit Róma nem nézett jó szemmel. Mikor ellenségeik miatt önvédelmi harcokat folytattak a Birodalom azonnal reagált. A harmadik i.e. 149-146-os pun háborúnak már nem volt tétje. Scipio ostrom alá vette Karthágót és kiéheztette a lakosságot. A várost földig rombolták, a punokat eladták rabszolgának. A hajdan büszke kereskedő birodalom Afrika provinciaként élt tovább.

Ha hasznosnak találtad cikkünk, és folytatnád az ismétlést, csekkold korábbi felkészítő anyagainkat:
Görög-perzsa háborúk I.
Görög-perzsa háborúk II.
Nagy Sándor hódításai
Keresztes hadjáratok


Tudtad?

  • A monda szerint Romulus és Remus apja Mars isten volt. Romulus király lett, de mi történt Remussal? Haláláról több verzió kering, de két dologban mind egyezik: madarak és gúnyolás. A két fivér nem tudott dűlőre jutni, hol legyen a város. A döntést isteni akaratra bízták: aki több keselyűt lát, az nyer. Az istenek Romulusnak adtak igazat, neki is látott az árokásásnak. Remus dühében becsmérelni kezdte munkáját, de a vita hevében egy ásóval megölték.
  • Scipio apja és nagybátyja a hispániai hadszíntéren esett el.
  • Aki legalább egyszer halott a pun háborúkról, biztos megjegyezte Karthagó sózását. A legenda szerint a rómaiak sóval hintették be a romokat, hogy terméketlenek maradjanak. Való igaz, a só nagy mennyiségben mérgező a növényekre. Karthágó besózásához kegyetlen sok sót kellett volna szerezniük Scipioéknak. Nyilván erre szentelték szabadidejüket a több éves véres csatározások után. A rómaiak a források szerint valóban elátkozták a várost, de a történészek szerint maximum egy marék sót szórtak ki. A mese alapját valószínűleg a Biblia és Mózes könyve adta.