A magyar irodalom fenegyereke: miért menő Petőfi Sándor?
Petőfi a nagybetűs Magyar Költő: mindenkinek az ő neve ugrik be elsőként, ha meg kell nevezni egyet hazánk irodalmi nagyjai közül. Már alsós korunkban megtanuljuk az Anyám tyúkját, aztán folytatjuk a János vitézzel és A helység kalapácsával... De miért is olyan nagy szám ez a Sándor?
Nos, néhány nyilvánvaló élettörténeti érdekességen túl irodalomtörténeti szerepe is egyértelműen alátámasztja, hogy a Nemzeti dal alkotója egy igazi badass volt.
Élettörténete maga a magyar álom
Petőfi Sándor (aki amúgy Petrovics volt eredetileg, ezt ne feledjük!) még azelőtt csúcsra járatta a brandépítést és az influenszerkedést, hogy az menő lett volna. Remek érzékkel alkotta meg a "semmiből jövő", született költő imidzsét, még akkor is, ha emiatt bizonyos dolgokat el kellett titkolnia a múltjából. Ide tartozott a nevének megváltoztatása, de születési helyének, sőt születési időpontjának folyamatos változtatgatása is, továbbá annak titkolása, hogy apai ágon nemesi felmenőkkel is rendelkezett.
Ezenkívül hihetetlen ügyességgel válogatta és alakította ismeretségi körét is. Tulajdonképpen a költő arcátlanságának köszönhetjük, hogy legismertebb költeményeivel ma is foglalkozhatunk: 1844-ben nemes egyszerűséggel besétált Vörösmartyhoz, hogy segítséget kérjen tőle szorult élethelyzetében – és sikerrel is járt.
Magabiztosság mindenek felett
Bár a költőt a hazaszeretet szinonimájaként szoktuk emlegetni, nem elhanyagolható az a páratlan öntudat, ami több versében (főként ars poeticáiban) is megjelenik. Ki merné megkérdőjelezni azt az embert, aki a következő sorokat papírra vetette?
"Nem verték belém tanítók
Bottal a költészetet,
Iskolai szabályoknak
Lelkem sosem engedett.
Támaszkodjék szabályokra,
Ki szabadban félve mén.
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én."
Persze ez a magabiztosság jó eséllyel egyfajta szerep volt, ám egészen forradalmi módon hatott a XIX. század közepének magyar irodalmi életében: a költő alakját a melankolikus, befelé forduló, tanult és művelt, ám az emberektől idegen alkotóból élő, megfogható, érző, hétköznapi figurává tette. Petőfi hatása az "egyszerű" emberekre már korában is észlelhető volt: több szövegére is születtek népi dallamok.