„Nagyon fontos, hogy meg tudjuk becsülni a másik munkáját”

Mi a véleménye arról a gondolatról, hogy a szülők többsége egyetemen szeretné látni a gyermekét, hiszen az már jól beégett a köztudatba, hogy diplomás átlagbérrel sokkal jobban lehet keresni, mint anélkül.

Talán azért lehet ez így, mert ma Magyarországon a szakmáknak még mindig nem elég magas a presztízs-értéke. Az elmúlt években ebben megítélésem szerint jelentős elmozdulás történt, de még mindig nem tartunk ott, ahol a nyugat-európai országokban tartanak, ahol éppolyan értékesként kezelhetik egy ács munkáját, mint egy orvosét. Fontos lenne, hogy ne vélt jó irányokba tereljük a gyermekeinket, hanem hagyjuk, hogy az egyéni készségeik, tehetségük, választásaik érvényesüljenek. Amelyik foglalkozásban egy fiatal magára talál, azzal lesz igazán elégedett.

A gazdasági környezet alakulása és a változó világ egyre többekkel láttatja be, hogy nemcsak diplomával lehet egyről a kettőre jutni, hanem szakmával is sikeresek lehetünk. Mert ha ma szerzek egy szakmát, rátermett vagyok, akkor ahhoz tudok hozzá tanulni, és mellette egy kiváló karriert tudok felépíteni. Szerintem nagyon fontos, hogy értsük és tudjuk becsülni a másik munkáját. Bármilyen szintű végzettség hasznos, ha biztos elhelyezkedéshez és tisztességes fizetéshez segíti a pályakezdőket.

Mennyire sikerült a lemorzsolódást csökkenteni a szakképzésben?

Nagyon összetett ez a kérdés, és nem csak azért, mert egy semmivel össze nem hasonlítható pandémiás éven vagyunk túl. Összességében bíztatóak a számok, idén sokkal kisebb volt a lemorzsolódás mértéke, aminek több oka is volt. Elindítottuk a dobbantó programunkat, az orientációs évet, a műhelyiskolákat és a szeptemberi méréseket. Sorban haladva, a dobbantó program azokat a fiatalokat segíti, akik betöltötték a 16. életévüket, de nem tudták befejezni az általános iskolát. Esetükben egyértelműen a készségfejlesztés a cél, akár már fél, de legfeljebb két év alatt juthatnak el az ide belépő fiatalok arra a szintre, amikor kikerülhetnek a munkaerőpiacra, vagy továbbléphetnek a szakképzésbe. A 2020/2021. tanévben 31 szakképzési centrum 45 iskolája indított dobbantó programot. Az elmúlt tanévben 460 gyerek jött be ebbe a rendszerbe, és 96-an közülük fél év után átléphettek a műhelyiskolába. Fontos, hogy sem itt, sem az úgynevezett műhelyiskolákban, nem lehet megbukni. Lényegében egy részszakmát tanulnak a diákok, amivel el lehet helyezkedni a munkaerőpiacon, de arra is van mód, hogy továbbtanuljanak és szakmát szerezzenek. Kiemelt partnerünk ebben a Máltai Szeretetszolgálat, ahol ez a mester-inas kapcsolat két cég műhelyével már kialakult, ahol a tanulók varrást, illetve asztalos és kárpitos szakmát tanulhatnak. A Szalézi rendnél 45 gyerek vett részt a képzésben, mindenki nagyon dicsérik a programot. Az a tapasztalat, hogy ez a rendszer úgy működik, hogy a tanárokat kell mentorrá továbbképezni, ebben van a legtöbb munkánk idén.

Az orientációs évről már háromévnyi tapasztalatunk van. Egyik tanulónk úgy fogalmazott, hogy ez az „ajándék év". Itt sincsenek tantárgyak, kéthavonta van kompetenciamérés, és ezek alapján egyéni fejlesztésre állítjuk rá a diákokat. Ez egy abszolút új dolog, itt a gyerekek úgy tanulnak, hogy nem veszik észre, hogy tanulnak. Cégekhez visszük ki őket, munkaköröket ismernek meg, és ez alapján választanak majd iskolatípust és szakmát. Három éve fut a program, a Gödi Piarista Szakképző Iskolában kezdődött. Itt egyetlen diák sem maradt ki a 63 közül az orientációs év alatt. Az viszont kiderült, hogy sok tanár számára szokatlanok a feladatok, mert nekik annyira mást kell csinálniuk. Ezért jó, hogy pilot programként kezdtünk neki, mert világossá tette, hogy a tanárok továbbképzésével fokozottan kell törődnünk, ami komoly műhelymunkát indított meg az IKK-ban.

Az utolsó elem, amit említettem, a belépő 9. évfolyamosok bemeneti mérése, szintén az IKK által indított projekt. A 2018/2019-es tanévben elindított mérések a tanulási problémák okainak feltárására, a tanuláshoz nélkülözhetetlen képességek feltérképezésére irányultak.

Az első mérés még papír alapú volt, több mint kétezer osztály mintegy 45 ezer tanulója vett részt rajta. Az ország összes Szakképzési Centrumának és az Agrárminisztérium konzorciumának minden tagintézményéből a 2018/2019-es tanévben belépő 9. évfolyamos szakgimnáziumi, szakközépiskolai és szakiskolai tanulók. A mérés lehetőséget teremtett a kiemelkedően teljesítő diákok felismerésére, a lemaradást mutatók kiszűrésére. Ma már elektronikusan történik a mérés, és minden belépő tanulót mérünk. Az ITM által fenntartott iskolákba évente közel 65 ezer gyerek jön be, és közülük kiemelünk olyan 9-11 ezer gyereket, akik egyéni fejlesztésben vesznek részt. Ők továbbra is az adott osztályba járnak, de egyéni órákat is kapnak a tanáraiktól, amelyekért az oktatóknak plusz bér jár. Az első évben 18 százalékos volt a bukási arány a szakképző intézményekben, ez a szám ennek a programnak köszönhetően már hét százalékra csökkent le. Azt gondolom, hogy kitaláltuk az eszközöket, ezeket kell megtartani, és továbbra is megfelelően használni.

A tájékozódást segíti a nyolcadikosoknál bevezetett POM (pályaorientációs mérés) is, amelyet minden szeptemberben az Oktatási Hivatal szervez meg. Ez egy online mérés, amelynek eredménye alapján a rendszer kidobja, hogy az adott diák környezetében milyen intézményeket és milyen képzéseket javasolunk, ebben a programban már szerepel az orientációs osztály is.

Mi a rendszerben a felnőttképzés és szakképzés közti átfedés? Felnőttképzés keretében kik vesznek részt iskolarendszerű szakképzésben, van-e erre lehetőség?

Igen, most éppen azon dolgozunk, hogy a rendszer rugalmasságát fokozzuk. Ez összefügg az oktatók edukálásával, az oktatás módszertanának megújításával, és azzal, hogy a tananyagot abszolút modulárissá kell tenni. Ez az óriási munka most van folyamatban, de a cél az, hogy egy felnőtt, tapasztalatokkal rendelkező érdeklődő egy két éves képzést akár nyolc hónap alatt elvégezhessen. Egyébként már most is két szakma megszerzése ingyenes felnőttek számára iskolarendszeren belül, ami nem iskolapadot, hanem rugalmas, korszerű, gyakorlatorientált körülményeket jelent. Már lehetőség van ez eddig megszerzett tudás beszámítására is, még akkor is, ha ezt a jelentkező nem bizonyítvány, hanem szakmai tapasztalás útján szerezte meg. Felmérjük a tudását, és így –akár egyéni tanrenddel–, szinte egyéni képzések felé mozdult el a szakképzés.
Egy rugalmas képzési rendszert építünk, amiben jelenleg 21 ágazat 70 szakmáját tudjuk ilyen rugalmas rendszerben ajánlani a felnőttek számára.

A rendszert egyébként úgy lehet leginkább leírni, hogy vannak az állami képesítést adó alapszakmák, vannak a szintén állami tanúsítvánnyal bíró programkövetelményes képzések – ezekből közel 400 van ma Magyarországon –, és vannak a néhány napos egyedi tanfolyamok, amelyekről nem szükséges állami tanúsítványt adni. A munkaerőpiacnak mérlegelnie kell, hogy elvárja-e az állami tanúsítványt, vagy a rugalmas, gyors reagálású képzéseket részesíti inkább előnyben.