5 helyesírási hiba, amelyektől a magyartanárok sikítófrászt kapnak

Igen, persze, tudjuk, a helyesírás sokszor nem könnyű dolog, és vannak olyan szavak, kifejezések, amelyek még az igazi szakértőket is zavarba hozzák. Ennek ellenére szép számmal akadnak olyan esetek is, amikor csak egyszer kellene jól odafigyelni és megjegyezni az adott szó írásképét, hogy helyesen tudjuk leírni.

A helyesírásod minősége sokat elárul a nyelvi és egyéni igényességedről, ezért – hacsak nem áll fenn valamilyen nehezítő tényező (például diszgráfia) – ügyelj rá!

ugyan az/ugyan olyan (helyesen: ugyanaz/ugyanolyan)

Igaz, hogy az "ugyan" szót szoktuk önmagában is használni (például ellentét kifejezésére), de a fent említett szavakban más szerepbe bújik. Jelen esetben adott dolgok egyformaságát szeretnénk vele hangsúlyozni, ezért egy mutató névmást is biggyesztünk mögé – és ennek következtében összetett szót gyártunk, amelyet mindenképp egybeírunk.

muszály (helyesen: muszáj)

Kész, ezt meg kell jegyezni: a muszáj pontos j, ha törik, ha szakad. Erre nincs mentség.

Fotó / Shutterstock

megtudom csinálni (helyesen: meg tudom csinálni)

Ha valamit megtudok (egybeírva), akkor éppen abban a pillanatban jut a tudomásomra, ennek pedig, valljuk be, nincs sok értelme a "csinálni" mellett. A helyes megoldás, tehát az, hogy mindhárom szót külön írjuk le, mivel az "eredeti" főnévi igenevünk a megcsinálni, azt fejezem ki, hogy erre képes vagyok, az igekötő és az ige(név) közé beékelődő szó pedig mindig különáll – ahogy ezt már második osztályban megtanultuk.

Húsvét, Karácsony (helyesen: húsvét, karácsony)

Ezt bizony még felnőttek is számtalanszor elrontják – de ez nem indok arra, hogy te is így tegyél! Igen, mi is nagyon szeretjük ezeket a nagy ünnepeket: ajándékok, család, pihenés – a tanárnak is van szíve, na. De hiába vagyunk oda a húsvéti nyusziért és a Jézuskáért, ettől még az ünnepek neve bizony kisbetű.

dícsér (helyesen: dicsér)

Ezt a szót sokan sajnos eleve í-vel mondják, ami nem helyes, hiszen a szótő ugyanaz a "dics", mint a dicshimnusz vagy a dicsőség szavakban. A rossz kiejtés egyenesen elvezet minket a rossz írásmódhoz is, de most egyszer s mindenkorra jegyezzük meg: senki nem szereti a kínos dicséretet, mindenki igazi dicséretre vágyik – hátha így könnyebb.