Tudtad, mit használtak régen a pénz helyett?
A mai modern fizetőeszközök már köszönőviszonyba sem állnak elődjeikkel. El tudnád képzelni a mai világban, hogy szarvasmarhákkal, sóval vagy arannyal fizess a heti bevásárlást követően? Nézzük, hogyan oldották meg egy hitelkártya és virtuális valuták nélküli világban.
Legelső megjelenési formája az árupénz volt. Nem a mai értelemben használt pénz formáját öltötte fel, hanem mindenki számára értéket jelentő árukkal kereskedtek. Ilyen volt például a só, különböző fűszerek vagy a selyem. A történelmi fejlődés, a tudás bővülése és a népességnövekedés fokozta az emberek specializált szükségleteinek igényét. Ez jelentette a hajtóerőt a pénz megjelenéséhez, már csak az a kérdés maradt, milyen áru válhat azzá. Ennek feltétele többek között a tartósság, oszthatóság és az érték volt. Ezen kívül általános elfogadást kellett szereznie, amit csak korlátozottan lehet előállítani. Ehhez a hat tényezőhöz, szükség volt még egy hetedikre, ami az emberek bizalmát jelentette. Így alakult ki az arany és ezüst pénzrendszer.
Arany és ezüstpénzek
A megjelenő első pénzek, a mai modern valutákkal ellentétben, még belső értékkel is rendelkeztek, amit a bennük lévő nemesfémek jelentettek. A két elsődlegesen használt nemesfém az arany és az ezüst volt. Monometalizmusnak azt a kort nevezzük, amikor vagy csak arany vagy csak ezüstpénzt vertek. A bimetalizmus idejében pedig azonos időben, együtt voltak jelen a piacon. Minden állam rendelkezett saját valutával, amelyek egymáshoz viszonyított értéke alakította az árfolyamot. Ha egy velencei dukátnak kétszer annyi volt az aranytartalma, mint egy magyar aranyforintnak, akkor két aranyforint ért egy velencei dukátot. Sem a kormányzás, sem az ország gazdasági állapota nem számított. Az első magyar aranyforintot I.Károly király verette 1325-ben firenzei mintára. A tiszta arany érme 3,55 gramm súlyú volt és 23 karátos aranyból, rendkívüli finomsággal készült.
Pénzkopás
Az aranypénzrendszer első megjelenő problémája a természetes használatból adódó pénzkopás volt. A történelem során több uralkodó esetén is láthattuk, hogy szűkösebb időkben ők maguk is rontották a pént minőségét, az aranytartalom vagy méret csökkentésével. Az aranyérmék nehéz szállíthatósága földrajzi korlátokat is jelentett az egyre bővülő kereskedelemnek, ami végül a pénzhelyettesítők megjelenését tette indokolttá. A növekvő forgalomhoz szükséges pénzhiány megoldására pedig kereskedelmi váltók születtek. Az arany vagy ezüst helyett meghatározott helyen „valódi" pénzre beváltható bemutatásra szóló papírok kerültek forgalomba. A váltó elfogadásának alapfeltétele szintén a bizalom volt. A tulajdonosa hitt az adós fizetőképességében. Ettől pedig már csak egy rövid út választ el a bankok megjelenéséig. Az első váltókat kibocsátó bankok Olaszországban jelentek meg. A 19. század legnagyobb bankhálózatát Mayer Rothschild öt fiával alapította.
Kényszerforgalom
Ezzel elérkeztünk az első modern fizetőeszköz, a hitelpénz megjelenéséig. A bank saját papír anyagú váltót bocsátott ki, ez lett a bankjegy. A kereskedelemben is kedveltté vált, hiszen tudták, mögötte bármikor hozzáférhető valós arany és ezüst fedezet van a bankokban. A zavartalan pénzforgalom biztosítása érdekében az állam a bankjegy kibocsátását egyes bankok monopóliumává tette, amivel megszülettek a jegybankok. A bankjegyet törvényes fizetőeszközként ismerte el és kényszerforgalommal ruházta fel, mely annak kötelező elfogadását jelentette. A bankjegy ezzel egyenrangú pénzzé vált az arannyal és a belső értékkel rendelkező nemesfémeket felváltották az „értéktelen" papírpénzek. A folyton változó aranypénzekkel szemben a papírpénzek egységéért mindig ugyanakkora érték vásárlása lehetséges. A papírpénz mögé először 100 százalékos aranyfedezetet írtak elő, de mivel nem minden bankjegyet váltanak be aranyra, a huszadik századra ez az arány lecsökkent a harmadára.
Lebegő árfolyamok
A nemzetközi pénzügyi rendszer a század közepére teljesen átalakult. A második világháború után szabályozni akarták a világ legerősebb ipari hatalmainak kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait. Az 1944-es Bretton Woods-i konferencián a történelemben először tárgyalásokkal hoztak létre egy monetáris rendszert, amely a független államok közti pénzügyi kapcsolatokat szabályozza és meghatározza valutájuk átváltási arányát az aranyhoz képest. Aranyfedezet egyedül az Egyesült Államokban maradt, a többi országban pedig USD fedezettel biztosították valutáikat. A viszonylag fix árfolyamok után 1971-ben a főként vietnámi háború és az olajválság miatt az USA is kénytelen volt feladni az aranystandardot. Ettől kezdve beszélünk lebegő árfolyamokról, melyet elsődlegesen a kereslet-kínálat, a jegybanki beavatkozások és spekulációk határoznak meg.
Tamás Anett