Csodálatos Magyarország, de nem akartam elhinni, amikor először hallottam a nyelvet - a nálunk élő külföldiek őszinte vallomása

Egyre többen választják hazánkat rövidebb vagy hosszabb távra, legyen az munka, család vagy szerelem miatt. Két Magyarországon oktató spanyol tanár, Raul Rubio Lopez és José Alberto Romero León most őszintén meséltek első élményeikről és tapasztalataikról, melyek itt érték őket.

Abban mindketten egyetértettek, hogy a "Milyen Magyarországon élni?" kérdésre nem lehet csupán néhány mondattal válaszolni, így először a kezdeti tapasztalataikról kérdeztem őket.

Az érkezés valójában nem volt egyszerű, - emlékezett vissza Raul - Spanyolországon kívül már éltem Franciaországban és Olaszországban is, de óriási nyelvi akadályokkal egyik helyen sem szembesültem. Egészen addig, amíg le nem szállt a gépem Magyarországon. Az érzés, hogy megérkezel egy teljesen ismeretlen helyre és abszolút nem értesz semmit, elég rémisztő volt. Amikor először hallottam a magyar nyelvet, nem akartam elhinni, hogy ennyire nem hasonlít más nyelvekhez és ez eléggé megnehezítette, a kezdeti beilleszkedést."

Raul Rubio Lopez

Mai napig nagy vitát kelt a szakértők között, hogy mongol vagy finnugor eredetű anyanyelvünk. Sajátos szókincsünk és a nyelvtani szerkezeteink miatt nem meglepő, hogy problémát jelentett a latin nyelvcsaládot beszélők számára. José ezt szintén megerősítette. Az ő kezdeti nyelvi nehézségein végül az angol segített: „A spanyol mellett angol tanár is vagyok, ami nagyban megkönnyítette a kezdeti eligazodást. Autodidakta módon már magyar tanulásba is fogtam, amiben a kollégáim, a tanítványaim és magyar barátaim hatalmas segítségemre vannak."

José Romero a Diósgyőri várban

A nyelvünk okozta kezdeti akadályokat természetesen kompenzálta a méltán hírhedt magyar vendégszeretetet, amiről mindketten önfeledten meséltek. „Ma már teljes mértékben hozzászoktam az ország ritmusához, megismertem az embereket, új barátságok születtek. Teljesen szabadon tudok mozogni az országban, ami teljesen elkápráztatott és tele van vidám, kedves emberekkel" - számolt be mosolyogva Raul, akit José is megerősített. „Nagyon jól érzem magam, a magyarok csodálatos módon és meleg szívvel fogadtak. Új barátokra is találtam, tényleg nem tudok panaszkodni. Boldog vagyok, hogy ebben a nagy történelemmel rendelkező országban élhetek."

Egy költözés sosem könnyű, különösen ha országhatárokon átnyúló, amivel új szokásokhoz és nyelvhez kell alkalmazkodni. Egy-egy kedves szóval, vagy mosollyal viszont megkönnyíthetjük mások számára ezeket a kezdeti nehéz pillanatokat.