5+1 Trónok Harca szám, amitől eláll a lélegzetünk

Főtéma

Még azok is bármikor felismerik a nyitó képsorokhoz társuló dallamot, akik keverik Havas Jont és Aragornt. Elég pár sort dúdolnunk, és lelki szemeink elé tárul Westeros világa. A sorozat indulása óta mit sem változott, egyszerűen Főtémának keresztelt mesterművet – az összes Trónok Harcás zenei aláfestéssel egyetemben – Ramin Djawadinak köszönhetjük. A zeneszerzőre még Hans Zimmer figyelt fel 1998-ban, és rögtön rektrutálta stúdiójába. A Trónok harca előtt olyan alkotásokon dolgozott, mint a Karib tenger kalózai, a Szökés, vagy a Vasember. David Benioff és D. B. Weiss 2011-ben keresték fel, hogy szerezni kéne valami zenét újonnan induló szériájukhoz. Djawadi az első két rész megtekintése után állt eléjük kész kompozíciójával. Az írok kifejezett kérése volt, hogy ne használja a fantasy zsánerre oly jellemző furulyákat és szóló énekeket, ezért a sötétebb tónusú cselló mellett tette le voksát.

The Rains of Castamere

Egy Lannister sosem felejt, pláne ezt a számot! Szövegét G.R.R. Martin véste le könyveiben, a sorozatban pedig Matt Berninger énekelte fel. A dal „történelmi jelentőséggel" bír a Hét Királyság és a Lannister Ház számára: a Reynes Ház totális megsemmisülését örökíti meg elrettentő példaként az utókornak. A Reynesek a Lannisterek vazallusai voltak, de a gyenge Tytos Lannistert látva fellázadtak. A zendülést az ifjú Tywin kegyetlenül megtorolta, az ellenség fészkét, Castamere kastélyát elárasztotta, és mindenkit legyilkolt. Az emlegetett oroszlánok a két ház címerére utalnak: a Lannistereké az arany, a Reyneké a vörös volt. Először a második évad első részében csendül fel, amikor Tyrion a refrént fütyülgeti, majd feledhetetlen sikert aratott a Vörös Nászon. Nagyban hozzájárult, hogy az ominózus epizód a televíziózás történelmének legsokkolóbb darabja lehessen. Azóta egy új feldolgozása is megjelent Serj Tankian, a System of a Down együttes énekesének előadásában.

Light of the Seven

Ha már sokkoló jeleneteknél tartunk, végzetes hiba lenne kihagyni a Baelor Szentélyének felrobbantását. Cersei tette mind Királyvárat, mind a nézőket némaságba taszította. A stáb a hatodik évad elején érezte, hogy most valami igazán nagy van készülőben, ami a tizedik részben fog eszkalálódni. Djawadi-ék egy friss dallammal akartak előrukkolni, nem pedig egy korábbit átdolgozni. Hosszas huzavona után a zongora mellett döntöttek, ami ekkor szólalt meg először a sorozatban. A hangszer játékát két éneklő kisgyerek erősíti, akik a katakombák kísérteties hangulatát kívánják visszaadni.

Jenny of Oldstones

A Hosszú Éjszaka minden volt, csak éppen hosszú nem, cserébe viszont totálisan sötét. Ebben a homályban üde fénypont Podrick dalocskája, ami hallatán a Gyűrűk Ura rajongók akarva-akaratlanul Pippin előadására asszociálnak. Hőseink a kandalló mellett ücsörögnek, és igyekeznek felkészülni a felkészülhetetlenre. Tyrion oldani akarja a feszültséget, ezért felkéri a társaság tagjait az éneklésre, egyedül Podrick kezd rá. A Rains of Castamere-hez hasonlóan szintén Martintól jött az ihlet. A Jenny of Oldstones egy parasztlányról szól, akibe beleszeret Duncan Targaryen, a tragikus végkifejlet garantált. A kardok viharában Arya és a Lobogó Nélküli Testvériség találkozik Magas Szív szellemével, aki a dalért cserébe jövendőt mond. A töpörödött asszonyról kiderül, hogy azért ezt a fizetséget választotta, mert Jenny barátja volt. Össz-vissz egy sor szerepel a könyvekben, ezt fűzték tovább a nyolcadik évadban: „High in the halls of the kings who are gone, Jenny would dance with her ghosts.".

The Night King

A nyolcadik évad talán legnagyobb felháborodását a harmadik rész váltotta ki. Nem úgy a zenéje, aminek hála a második Emmy díját nyerte Djawadi! Minden főgonosznak jár egy saját szám, az Éjkirály pechére nála ez egyet jelentett a Mások légiójának rekviemjével. A fináléhoz közeledve a szerző a Light of the Seven hagyatékát akarta továbbörökíteni. Ez annyit tesz, hogy újra előkerül a zongora. Nyolc perc tömör gyönyört hallunk, miközben szereplőink elkeseredett küzdelme tárul szemünk elé. Legalább zenei oldalról méltó lezárásban lehetett részünk.

Bónusz: Ed Sheeran

Cameo volt a javából, mikor a hetedik évad premierjében Arya belebotlik a Lannister páncélban feszítő Ed Sheeranba. Megjelenése a forgatás egy visszatérő problémáját hozta felszínre: a színészek nem képzett énekesek, emiatt csomó, a könyvekben nagy jelentőséggel bíró dalt kellett kivágni. Például a tervek szerint Rose Leslie adta volna elő a vadak énekét, Sophie Turner pedig dúdolt volna pár sort. Mindketten visszautasították a lehetőséget. Féltek a kamerák előtt énekelni, egyszerűen nem ez a szakmájuk. Sheeran esete bizonyította, hogy valóban volt ok az aggodalomra. Az énekesnek zaklatás miatt törölnie kellett Twitter-profilját, mert a nézők feleslegesnek és szenzációhajhásznak titulálták, szerepléséért meg akarták lincselni. Az is baj, ha profi ad elő, és az is, ha nem. A könyvekből átemelt dalról egyébként sokan tévesen – bár valamilyen szinten érthető okból – azt hiszik, hogy Jaime-ről szól, holott nem. Egy másik Lannisterhez, Tyrionhoz van címezve. Apja tilalma ellenére Tyrion folytatja viszonyát a kurtizán Shae-vel, ám nem sokáig tudják titokban tartani kapcsolatukat. A trubadúr Symon rájön a turpisságra, majd új szerzeményével nyilvánosan gúnyolni és zsarolni kezdi Tyriont. Symon egyre többet és többet követel, de végül csak a halál édes csókját nyeri el.

Szerintünk ezek voltak a Trónok Harca legemlékezetesebb számai. A Ti fejetekben melyik dallam csendül fel, ha meghalljátok a sorozat címét?