Amikor a technológia csodája kicsúszott a kezünkből: Műanyagszennyezés
Amikor az istenek Midász királynak adtak egy kívánságot, azt kérte, hogy minden, amit megérint, váljon arannyá. Az eredménytől természetesen el volt ragadtatva, hisz fák, sziklák, mind arannyá váltak. De hamarosan rémülten jött rá, hogy az étele is arannyá változik. Amikor megölelte a lányát, hogy enyhítsen fájdalmán, túl későn jött rá hibájára. A leggazdagabb ember éhezett, el volt keseredve és egyedül volt.
Az emberiségnek adatott egy hasonló kívánsága, amikor megtudta, hogyan lehet a barna bűzös ragacsot varázslattá, azaz műanyaggá változtatni. Olcsó, steril és kényelmes, nem utolsó sorban pedig megváltoztatta az életünket.
Sajnos, a technológia ezen csodája egy kicsit kicsúszott a kezünkből, a műanyag megtöltötte a környezetünket, elözönlötte az állatokat és a növényeket, melyekből táplálkozunk, és most megtalálja az utat a testünkbe is.
Mi is pontosan a műanyag?
Történelmünk nagy részében az emberiség a természetben talált nyersanyagokat használta a számára szükséges eszközök készítésére, ám a műanyag feltalálása (nagyjából száz éve) teljesen megváltoztatta a világunkat.
A műanyag polimerekből áll, molekulacsoportok hosszú, ismétlődő láncolatából. A természetben mindenhol léteznek polimerek: a sejtek falaiban, a selyemben, a hajban, a rovarok páncéljában, a DNS-ben, emellett létre is hozhatók mesterségesen. A nyersolaj összetevőire való lebontásával, és azok átrendezésével új, szintetikus polimereket formálhatunk. Ezek a szintetikus polimerek rendkívüli tulajdonságokkal rendelkeznek, könnyűek, tartósak és szinte bármilyen formába önthetők.
Nincs szükség időigényes munkára, a műanyagot könnyű tömegesen előállítani, és a hozzá szükséges nyersanyagok nagy mennyiségben elérhetőek hihetetlenül olcsón. Ma szinte mindent legalább részben műanyagból készítenek, már nem forradalmi anyag, inkább csak hulladék.
Mivel a szintetikus polimerek tartósak, a műanyag lebomlása ötszáz és ezer év közötti időszakot vesz igénybe, ennek ellenére kollektíven úgy döntöttünk, hogy ezt a szuper szívós anyagot használjuk az olyan dolgokhoz, amiket eldobunk nap, mint nap.
Amióta feltaláltuk, mintegy 8,3 milliárd tonna műanyagot gyártottunk, ebből jelentős mennyiség kerül az óceánba, körülbelül nyolc millió tonna évente. Ez annyi műanyag, hogy 2050-re meghaladja az összes hal mennyiségét az óceánban.
A műanyag-szennyezés egy bonyolult probléma, találtunk egy mágikus anyagot, és kiélveztük az előnyeit, de óvatosnak kell lennünk, vagy éppúgy, mint Midász, egy olyan világba fogunk jutni, amelyet nem akartunk többé a magunkénak tudni.