Halottainkra emlékezünk
November elseje mindenszentek, az üdvözült lelkeknek szentelt katolikus halotti ünnep. Azonban ilyenkor vallástól függetlenül mindenki kilátogat helyre rakni elhunyt szerettei sírjait, díszbe öltöztetni azokat, gyertyát gyújtani felettük és a velük töltött időre visszaemlékezni. Másodika a tisztuló lelkeknek szentelt ünnep, nagy általánosságban azonban mindkét napot minden halottra vonatkoztatva tartjuk meg, sokan másodikán keresik fel a távolabb élt szeretteik sírjait.
Mi nem tartozunk a temetőtúrát folytató családok közé. November 1-jén a dédszüleimet látogatjuk meg a hozzánk közel lévő sírkertben, másnap pedig rendszerint gyertyát gyújtunk. Egy újabb családtag elvesztése miatt azonban a tavalyihoz képest idéntől valószínűleg változni fognak a szokásaink.
Nem kétlem, hogy valamennyi családnál így van ez, amikor egy újabb szerető rokon arca kerül a maszkok csarnokába. Vannak azonban olyanok, akiknek nem bonyolult belekalkulálniuk egy újabb elhunytat a megemlékező útjukba, hisz két napon keresztül folyamatosan az autóban ülnek, hogy minden régi szép emléket felkeressenek.
Vallási szempontból gyakorlati haszna is van a holtak meglátogatásának.
A katolikus szenthagyomány szerint teljes búcsú nyerhető el a sírlátogatással november 1-je és 8-a között, amennyiben a látogató előtte gyónt és áldozott. Ez annyit jelent, hogy ha a halott lelke a tisztítótűzben várja az üdvözülést, akkor ezzel a cselekedett a teljes tisztítás időtartama (azaz az ideigtartó büntetés) megszűnik.
Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik és az örök világosság fényeskedjék nekik. Nyugodjanak békében. Amen.
Ezzel az imával részleges búcsú nyerhető el a halottnak, amennyiben az a tisztítótűzben van. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos idővel megrövidül a tisztítás időtartama, vagyis csökken az ideigtartó büntetés. Azonban sem részleges, sem teljes búcsú nem nyerhető el semmilyen cselekedettel az ünnepkör folyamán az elkárhozott lelkeknek. Csak a tisztuló lelkek kaphatnak búcsút.
A reformátusok csak templomon kívül, népszokás szerint ülik meg a halotti ünnepkört. Számukra nem társul vallási szertartás a halottakra való emlékezéshez. Ugyanígy van ezzel a legtöbb vallás híve, illetve a vallástalanok is, sokszor azonban a katolikusok maguk sem vesznek részt egyházi szertartáson vagy emlékeznek meg vallási úton. Végülis mindegy is, hogyan emlékezünk meg, a lényeg, hogy megtegyük.
Minden kedves olvasónknak visszaemlékezésben gazdag kellemes megemlékezést kívánunk!